A részegség meghatározása

A részegség az, amikor három ember beül egy szobába, megisznak egy-egy üveg Whiskyt, az egyikük kimegy, a másik kettő pedig megpróbálja kitalálni, hogy melyikük ment ki.

A részegség fokozatai

·         Enyhén spicces

• Tünetek: csillogó szemek, gyakori vigyor, néha váratlan kurjantás.
• Fogyasztás: 4-5 üveg sör, vagy ugyanannyi nagyfröccs.
• Pályagörbe: egyenes.
• Félspicces
  • Tünetek: a szemek mégjobban csillognak, heveny nótázási inger, a beszéd felgyorsul, minden 10. szó után egy-egy elfojtott böffentés.
  • Fogyasztás: 2 fél rum és 4 üveg sör.
  • Pályagörbe: egyenes, itt-ott gyorsan korrigált oldalirányú billenés.
    
    
    
• Spicces
  • Tünetek: a szemcsillogás marad, a vigyorgás konstans és infantilis jellegű, a beszéd érthetőségi foka csökken, kezd megszűnni a különbség a zöngés és zöngétlen mássalhangzók között.
  • Fogyasztás: 1 deci törköly és 6 üveg sör.
  • Pályagörbe: kissé hiperbolikus, illemhelyre való távozás közben ötletszerű megkapaszkodás különböző tárgyakban (pl. a pincérnő bal melle).
• Kótyagos
  • Tünetek: a szem fénye megtörik, trágár kifejezéseket használ, minden böfögéssel kísért csuklás után folyamatos, fals éneklés. Bodri kutya bottal verésénél egy könycsepp az arcon.
  • Fogyasztás: sok sör.
  • Pályagörbe: ciklois ívekkel tarkított parabola.
    
    
    
• Enyhén részeg
  • Tünetek: az arc vonásai plasztikussá válnak, a mimikai izmok nyersgumiszerűen funkcionálnak, a beszédben gargalizáláshoz hasonló szavak tűnnek fel, diszkrét vádaskodás a ló nemi szervének és a pincér végbelének feltételezett kapcsolatáról. A sótartó reflexszerű ellopása.
  • Fogyasztás: 3 fél rum, 1 fél vodka, 4 üveg sör és 3 nagy fröccs.
  • Pályagörbe: ilyet az ökör is csak vágtában vizel.
    
    
    
• Félrészeg
  • Tünetek: a szem fénye teljesen megtört, a tekintet gyűrűző pocsolyához hasonlatos, a beszédben furcsa mondatok, látszólag érzelmes turkesztán pásztorbeszéd-részletek keverednek. A WC-ben vizelés közben obszcén ódáknak a falra való írkálása reszketeg betűkkel, mint pl.: "Ha rövid a f*rkad, közelebb kell állni, nem kell a budiból Balatont csinálni!".
  • Fogyasztás: 2 deci rum, 8 üveg sör és 4 deci bor.
  • Pályagörbe: átmegy térgörbébe, amely a lépcsőn való leguruláskor Archimédesi spirálishoz hasonló.
    
    
    
• Részeg
  • Tünetek: a szem csukva marad, csak akkor nyílik ki, amikor a lekókadó fej felborít 2 üveg sört, halk sírdogálás, az arcon megjelennek az örökölt degeneráltság koravén ráncai. Illemhelyre bezuhanás a csukott ajtón keresztül.
  • Fogyasztás: 3 deci vodka, 10 üveg sör és 10 nagyfröccs.
  • Pályagörbe: matematikailag leírhatatlan, négydimenziós mozgás, a 4. dimenzónak bejön a DELIRIUM TREMENS.
    
    
    
• Tökrészeg
  • Tünetek: a szem szinte állandóan csukva, ha néha nyitva is van, csak a fehérje látszik. Ezen keresztül látható a "Kóma Kalandjai", az érzékszervek teljesen pertubáltak, se kép, se hang, halk hörgés, időnként a bal orrlyukon keresztül való hányás. Mint a zárójelentésből utólag kitűnik, a detoxikálóban a "Filmszakadás" című film megtekintése.
  • Fogyasztás: kb. annyi, mint egy kozák lovasezred, lovakkal együtt.
  • Pályagörbe: nincs, csak apró rezonatív helyzetváltozások csuklás közben

A világ legerősebb söre

25,4-es alkoholfokú sört készítettek egy bajorországi sörgyárban, ami azt jelenti, hogy mostantól az ő nedűjük viseli a világ legerősebb sörének büszke címét.

"Mindenki felsőfokokban beszélt az egyébként pálinkáspohárban felszolgált italról, aminek az íze valahol a sör és a sherry között határozható meg. Az emberek két-három pohárnál többet nemigen ihatnak belőle, mert kinyúlnak tőle - nyilatkozta Harald Schneider serfőzőmester.

A dél-németországi sörszakember 12 héten át érlelte a nevessé érett nedűt, úgy, hogy annak alkoholfoka kétszerese lett a legerősebb németországi sörnek.

A világ legerősebb sörének gyártásáért egy ideje nemes versengés folyik a németek és amerikaiak között. A Boston Beer Company alig egy hónapja jelentette be, hogy Samuel Adam's Utopias fantázianéven forgalomba hozta a világ legerősebb - 25 fokos - sörfajtáját. A német mester most ha hajszállal is, de megelőzte amerikai kollégáit.

Schneidernek azonban meggyőződése, hogy a versengés folytatódik. "A Boston Beer nyilván felveszi a versenyt. Biztos, hogy az amerikaiaknak van még egy, s más a tarsolyukban." - mondta a német sörszakember.

Abszinttörténelem - A zöld tündér visszatér

Sok évtizedes száműzetése után részben rehabilitálták a sokáig drogként, utóbb veszélyes méregként számon tartott bűvös italt, az abszintot. A smaragdzöld szeszről évtizedekig azt állították, felelős lehet a századforduló számos kiemelkedő művészének elmebajáért - vagy éppenséggel egy-egy zseniális alkotásáért.

Ismét legális butító divat lehet a nem régóta már Magyarországon is forgalmazható, alapkiszerelésben "méregerős", 50-80 alkoholszázalékos, smaragdszínű szeszes ital, imádóinak elnevezése szerint a "zöld tündér". Az illegalitás évei hosszúak és szigorúak voltak. Az ital Európában az utóbbi nyolcvan-kilencven évben egy-két hely - például a közelebbi szomszédságban az egykori Csehszlovákia - kivételével "tiltott gyümölcsnek" számított. Mi több, a klasszikus abszintra továbbra is érvényes marad a tiltás, és Magyarországon - illetve várhatóan rövidesen az Európai Unió eddig elzárkózó országaiban - csak egy "erőtlen" változatának engednek szabad folyást. Az Egyesült Államokban pedig csupán egy teljesen legyengített formája kerülhet a poharakba. Pedig a furcsa karriert befutott ital annak idején kifejezetten "gyógyhatású készítményként" kezdte.

Egyébként a gyógyítónak vélt hatást és az eltiltást is ugyanannak köszönhette, nevezetesen egyik alkotóelemének, az Európában és Ázsiában szinte mindenütt megtalálható fehér ürömfűnek. Az abszint kesernyés ízét adó, különleges tulajdonságokkal bíró egyik fő növényi alkotóeleme már az ókortól kezdve afféle univerzális gyógyszerként szolgált. A geometriai alapvetéseiről ismert Püthagorasz például már 2500 évvel ezelőtt a szülési fájdalmak enyhítésére javallotta a nagyjából 1 méter magas, cserjeszerű fehér ürömfű apró leveleinek borban vagy más szeszes italban való kiáztatásával nyert szert. A modern orvoslás alapjait megteremtő Hippokratész pedig száz évvel később a reuma és a menstruációs kínok gyógyírjaként is számon tartotta. Igaz viszont az is, hogy Plinius, 1. századi római történetíró, nyilván keserű íze miatt, még absintiumként utalt rá - ami ihatatlant jelent -, és a középkorban is inkább emésztést elősegítő szert láttak benne, míg John Gerard angol füvész 1597-ben megjelent, Herball című könyvében pedig kifejezetten bélférgek ellen ajánlotta.

Az igazi abszint persze más - a modern varázsnedű prototípusát ugyanis a francia forradalom elől 1792-ben Svájcba menekülő orvos, Pierre Ordinaire mixelte össze, elsősorban a már emlegetett fehér ürömfű, édesgyökér, izsóp, angyalgyökér, ánizsmag és édeskömény alkoholhoz történt hozzáadásával. A gyógyitalmenedzsmenthez viszont aligha érthetett, mivel a hamarosan zöld tündér néven ismertté váló abszint tömeggyártására Henri-Louis Pernod indított családi vállalkozást. Az igazi sikert azonban még csak nem is ez, hanem a franciák által 1844-1847 között vívott algériai háború hozta. A hadjárat során a francia sereg vitézei ugyanis állítólag derekas abszintfejadagot is kaptak a lázas megbetegedések megelőzésére. Az ekképpen kellőképp függővé tett katonák aztán hazatérve már tömegesen keresték - és fogyasztották - kedvenc italtündérüket. Olyannyira, hogy a 19. század derekán 26 üzemben napi 20 ezer liter abszintot termeltek, a századfordulóra pedig akkora gyártókapacitást kellett üzemeltetni, amely ki tudta elégíteni a francia lakosság addigra évi 20 millió litert is meghaladó abszintigényét.

Az abszintmánia erre az időre már odáig fajult, hogy - mint az Barnaby Conrad amerikai kutató Absinthe című könyvéből is tudható - Párizs utcái délután 5 órára szinte elnéptelenedtek, és az emberek a "zöld órának" nevezett időintervallumban előre megfontolt szándékkal abszintoztak a két és fél milliós nagyváros több mint 33 ezer e célt szolgáló műintézményének valamelyikében. Ekkoriban alakult ki az abszintfogyasztási etikett is: a ma is alkalmazott módszer szerint egy nagyobb méretű pohárba sok jeget vagy hideg vizet töltenek, a pohár tetejére egy erre a műveletre rendszeresített, leginkább lyukacsos kanálformára emlékeztető "célszerszámot", arra pedig a kesernyés ízt valamelyest tompító kockacukrot helyeznek, erre öntik a pohárban lévő víz nagyjából ötödét kitevő, eredetileg áttetsző, ám a vízzel keveredve opálossá váló abszintot.

Az ivás eleganciája persze megint más kérdés. A kor ismert művészei híresek voltak jellegzetes abszintfogyasztási modorosságaikról. Az olyan kéretlen propagátor is, mint a 19. századi francia költőzseni Charles Baudelaire, aki jóllehet Mesterséges paradicsomok című munkájában elítélte a tudatmódosító szerek használatát, napi 10-12 pohár abszintjáról képtelen volt lemondani. Nyilván ezek hatására is írhatta naplójába 1862. január 23-án: "Figyelmeztetést kaptam, éreztem, hogy az őrület szárnya meglegyint."

De nemcsak őt legyintette meg az egyre többek számára izgalmas kalandnak vélt őrület. Paul Marie Verlaine, a fiatal Arthur Rimbaud-val folytatott viszonyáért több évre börtönbe zárt poéta 1867-ben, unokatestvére halála után azt írta, "tudatosan vetettem magam az abszintba, éjjel-nappal". Olyannyira - írja a már idézett abszinthistorikus Conrad -, hogy viharos házassága során az abszint hatása alatt nemegyszer meggyújtotta felesége haját és ruháját. De a párizsi Montmartre lakói nemcsak magánéleti okokból nyúltak a zöld itallal töltött pohár után. Voltak, akik új élményekért, víziókért keresték az abszint bódító hatását. Rimbaud például - Baudelaire példáját követve - ugyancsak ezzel kívánta gátlásait levetkőzni, hogy az így létrejött "szörnyű komposztból", mint "elvarázsolt gomba", nőjön ki művészete. Kétségtelen, nem kevés alkotásról tartja a műtörténet, hogy megszületéséhez az alkotói zsenialitáson túl az abszint is hozzásegített. Edouard Manet, Henri de Toulouse-Lautrec (akiről azt tartották, hogy összes képe abszintos állapotban született) és Vincent van Gogh is szívesen festett "zöld hangulatban", de - mondják - időről időre Jack London és Oscar Wilde is az ánizsos ital bűvöletében alkotott. Ernst Dowson költő - egy, a számtalan abszintódaszerző közül - pedig akként foglalta össze a francia művészvilág hitvallását: "A whisky és a sör a bolondoknak való, de az abszint a költőknek, mert mágikus erő rejlik benne."

Ezt az egészségügyi szempontból egyre többek által végzetesnek tartott varázserőt kívánta aztán kiiktatni a francia antialkoholista liga egyik szószólója, az ugyancsak (ámde józanul) irodalmárkodó Georges Ohner, amikor 1907-ben e szavakkal riasztotta a józan közvéleményt: "Ha nem tiltják be az abszintot, akkor országunk hamarosan egy nagy gumiszobává válik, ahol a franciák egyik fele kényszerzubbonyt lesz kénytelen húzni az ország másik felére." Aggodalmát megalapozottnak érezhette: Pierre Henri Schmidt gyógyszerész és parlamenti képviselő egy korabeli jelentésében rámutatott, Franciaországban 1871 és 1901 között - feltehetően az abszintfogyasztás következtében - megduplázódott, 50 ezerről 100 ezerre nőtt a "holdkórosok" száma. Az ezt megerősítő orvosi vélemények és több, állítólag abszintos állapotban elkövetett gyilkosság hatására végül 1915. március 16-án - három évvel az Egyesült Államok és nyolc évvel Svájc után - Franciaországban is betiltották az abszint forgalmazását.

Közel egy évszázaddal a tilalom bevezetése után mindenesetre már valamivel pontosabban megfogalmazható az egykor csak sejtett káros hatás mibenléte. Magával a fő bűnösnek tekintett fehér ürömfűvel - mondják - tulajdonképpen nem is lenne akkora baj. Már csak azért sem, mivel a növényt sok ártalmatlannak bizonyult vermut- és gyomorkeserű-fajtában ma is használják. Nem egészen áll ez az ürömfű leveléből és virágzatából kivonható illóolajra, melyben a tujon nevű összetevő feldúsul. "Az alkoholban oldódó tujon ugyanis idegméregként hat, és esetleg epilepsziás görcsöket okoz, túlzott fogyasztása pedig pszichés károsodásokhoz is vezethet" - konkretizálja az ártalmakért való felelősséget Lemberkovics Éva, a Semmelweis Egyetem Farmakognózia Intézetének professzora.

A "száműzetés" hosszú évtizedei alatt azért nem kellett az egykori abszintmániásoknak végleg elbúcsúzniuk a megszokott zamattól. A gyártók ugyanis nem késlekedtek feltalálni az abszinthoz némileg hasonló, ám fehér ürömfű felhasználása nélkül előállított - tömény formában hasonlóan magas alkoholtartalmú - italokat. Így terjedt el a pastis és több, ehhez hasonló ánizslikőr -, ezeket az abszintaszályos évek alatt is bárhol szabadon lehetett forgalmazni. Most viszont itt az amnesztia - igaz, feltételesen: a hatályban lévő új európai uniós szabvány ugyanis előírja, hogy az ital tömény, még hígítatlan állapotában a tujontartalom nem haladhatja meg a kilogrammonkénti 10 milligrammot. Magyarországon is már érvényes ugyanez a szabály. Itt legfeljebb annyival szigorúbb, hogy az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet nem engedélyezte az abszint név és címke használatát.

Az alkohol jótékony hatásáról

Az alkoholtartalmú italok fogyasztása a múltban elképesztően magas értékeket mutatott, főként a bor- és a sörfogyasztás vonatkozásában. A XIII-XIV. században az egy főre eső napi mennyiség nem lehetett kevesebb egy liter bornál, de a statisztika szerint a 2-3, sőt a 4 litert is elérte a napi alkoholfogyasztás mértéke.
A sörfogyasztás jóval jelentősebb volt, a XVI. században például Svédországban 40-szer annyi fogyott a sörből, mint napjainkban.
Ebben a korban a sörre és a borra élelmiszerként is tekintettek, hiszen könnyen és gyorsan hasznosuló mindennapi energiaforrás volt. Magának a bornak gyógyító hatást is tulajdonítottak, az orvoslásban igen gyakran használták gyógyszerek alapanyagaként. Egy párizsi kórház XV-XVI. századi tanulmányában olvasható, hogy bőségesen adtak a betegek számára minden étkezéshez bort. A víz javítására is használták az alkoholt, hiszen bizonyos értelemben fertőtlenítés céljából végezték. Természetesen az alkohol mámorító hatásáról ebben az időben éppúgy tudtak, mint manapság…
Az alkoholnak a szervezetre gyakorolt minimális jótékony hatása eltörpül azok mellett az egészségre ártalmas tényezők mellett, amelyeket ma már pontosan ismerünk. Mostanság már nem orvosságként vagy csodaszerként használjuk az alkoholt, hanem célszerű lenne mértékkel fogyasztani. A mérték megtartása azonban sokaknak komoly problémát jelent, egyes adatok szerint Magyarországon 700 ezer alkoholista van. Az ő számukra az alkohol súlyosan veszélyezteti egészségüket, és életüket nem ritkán évtizedekkel megrövidíti.
Az alkohol elsősorban "üres" kalóriák forrása, bár egyes szeszes italok mikro-tápanyagokat is tartalmaznak, amelyek főként a borban és a sörben fordulnak elő.
Az alkoholnak magas az energiatartalma és azt a szervezet könnyen felszabadítja, viszont a legfontosabb tápanyagok és vitaminok hiányoznak belőle. Azoknál, akik rendszeresen és sokat isznak, hiánybetegségek is felléphetnek. Az alkoholisták szervezetében igen gyakran nincs elegendő B- vitamin, folsav, kálcium, magnézium. A mértéktelen ivás előbb-utóbb a májat is megtámadja, amely elsősorban a fehérjéket dolgozza fel. Ugyanaz az alkoholfogyasztás több napra elosztva kevésbé terheli meg a májat, mint az egyszeri nagy mennyiség. A mértéktelen ivászat köszvényes rohamot és hasnyálmirigy-gyulladást is előidézhet, sőt szívritmuszavart és szívizom-elfajulást is okozhat.
Ennek ellenére léteznek olyan kutatások, amelyek azt bizonyítják, hogy az alkoholnak igenis jótékony hatása van. Így egy japán kutatás szerint a mértékletes alkoholfogyasztás előnyösen befolyásolja az agy működését, jól mérhetően megnöveli az IQ teszt eredményét. Azok a negyven év fölötti emberek, akik mértékletesen fogyasztanak bort, jobb eredményt értek el az IQ teszten, mint az antialkoholisták és az erősen ivók. A kutatást végzők beszámolója szerint "az alkohol bizonyos agyfunkciókat megvéd az öregedéstől, és ezért kihat az intelligenciára is." A kutatók elmondták, hogy terveik szerint meg fogják még vizsgálni a többi típusú alkoholt is (mint pl. a gint vagy a sört), hogy megtudják, hogy vajon azoknál is megfigyelhetők-e ugyanezen jelenségek.